Könyvkiadás és mesterséges intelligencia

A 97. Ünnepi Könyvhéten külön blokkot kapott a mesterséges intelligencia (AI), amely egyszerre a könyvkiadás jövőjéről és az emberi lélekre gyakorolt hatásáról indított élénk vitát a Vigadó és a Vörösmarty tér közönsége előtt. Az eseményről Szabó Janka számolt be a kultúra.hu oldalán.

A Vigadó téri „Lélek a gépben? – Az AI-forradalom és a könyvkiadás jövője” című beszélgetésen dr. Rádi Vilmos és dr. Pálvölgyi Benedek azt a kérdést járták körül, ki számít szerzőnek, ha a szöveget már gép generálja. Rámutattak: míg a szellemíró emberként jogalany, döntéseiért és felelősségéért elszámoltatható, egy szoftver esetében mindez hiányzik, miközben a generatív rendszerek meglévő művek tömegéből tanulnak.

A szerzői jogi aggályok középpontjában az áll, kié az AI által létrehozott szöveg vagy kép, és ki vállalja a felelősséget, ha a tartalom túlságosan hasonlít egy korábbi műre. Az alkotók számára az is kulcskérdés, milyen forrásokból tanulnak ezek a rendszerek, és felhasználják‑e műveiket beleegyezés nélkül, miközben a felhasználók gyakran jóhiszeműen generálnak tartalmakat.

EU AI Act és a „szuperszámítógép”

Pálvölgyi Benedek a jelenlegi helyzetet „vadnyugatként” írta le: a technológia már működik, a szabályozás viszont még csak most épül ki. Felidézte, hogy az EU AI Act már hatályba lépett, előírásai lépcsőzetesen lépnek életbe, Magyarországon pedig további jogszabályok egészítik majd ki a rendszert.

A jogász egy lehetséges jövőképet is felvázolt: „Nagyon durván leegyszerűsítve” szerinte olyan struktúra körvonalazódik, amelyben egy állami szuperszámítógépbe minden cégnek regisztrálnia kell az általa használt AI‑szoftvereket, hogy az állam átlássa, milyen rendszerek működnek a piacon. A tervek szerint piacfelügyeleti és bejelentő hatóság, valamint AI‑auditra jogosult szereplők is részei lesznek a rendszernek, amely megfelelési gépezetében a GDPR‑hoz vagy a pénzügyi szektort szabályozó DORA‑rendelethez hasonlítható.

Forradalom a tudáshoz való hozzáférésben

A Vigadó téri beszélgetés résztvevői ugyanakkor nem csak félelmeket fogalmaztak meg. A mesterséges intelligenciát a tudáshoz való hozzáférés forradalmaként írták le, olyan technológiai ugrásként, amelyet a nyomdagép megjelenéséhez vagy a némafilmről a hangosfilmre való átálláshoz lehet hasonlítani.

Az AI rengeteg folyamatot gyorsíthat fel, a tudományos kutatástól az ipari fejlesztésekig, ezért a vita egyre inkább arról szól, milyen keretek között, milyen felelősségi szabályok mentén érdemes használni ezeket az eszközöket. A beszélgetés konklúziója szerint a könyvkiadás és a kreatív ipar is elkerülhetetlenül szembesül majd az új megfelelési és etikai kihívásokkal.

Algoritmus a lélekben: AI a pszichológiában

A Vörösmarty téren zajló „Mesterséges intelligencia a pszichológiában” program Szondy Máté és Kapitány‑Fövény Máté részvételével ugyanennek a dilemmának a lelki oldalát mutatta meg. Itt már nem az volt a fő kérdés, kié a gép által írt szöveg, hanem az, mi történik velünk, ha válaszokat, megnyugvást vagy empátiát várunk egy algoritmustól.

A beszélgetés felidézte, hogy a ChatGPT 2022 novemberi megjelenése után rendkívül gyorsan vált tömegesen használt eszközzé, és ma már sokan nemcsak munkára vagy információkeresésre, hanem terápiás jellegű beszélgetésekre is AI‑rendszereket használnak. Ugyanakkor emlékeztettek: az ember–gép párbeszédnek már az 1960‑as években is volt előfutára az ELIZA program formájában, amely a pszichoterápiás beszélgetések nyelvi mintáit imitálta.

A résztvevők rámutattak, hogy az új technológiák hagyományosan szorongást keltenek, így volt ez a nyomtatás, a bicikli vagy a vasút megjelenésekor is. Az AI esetében a félelem azért különösen erős, mert olyan területekre lép be, mint a pszichológia, az empátia, a gyászfeldolgozás vagy az önismeret, amelyeket sokáig kifejezetten emberinek gondoltunk.

Szondy Máté szerkesztésében megjelent „Ember, lélek, algoritmus” című kötet többek között arról szól, hogyan hat a mesterséges intelligencia a gyászfeldolgozásra, és mit jelent, ha cégek elhunyt szeretteink AI‑alapú „modelljét” kínálják. A beszélgetés arra is figyelmeztetett, hogy hajlamosak vagyunk antropomorfizálni a mesterséges rendszereket, emberinek látni őket, és empátiát várni tőlük, jóllehet a gépi empátia nem azonos az emberivel, még ha nem is fárad, nem szelektív és állandóan elérhető .

A Vörösmarty téri program egyik fontos tanulsága az volt, hogy a terápiás logika és a platformlogika alapvetően eltér. Míg a pszichoterápia célja ideális esetben az, hogy egyszer véget érjen, az AI‑alapú szolgáltatások üzemeltetői számára elsődleges szempont, hogy a felhasználó minél tovább a platformon maradjon .

A beszélgetés szerint az AI kétélű eszköz: hasznos kiegészítője lehet a pszichológiai támogatásnak, ugyanakkor addiktívvá is válhat, és az emberi kapcsolatok rovására mehet. Kapitány‑Fövény Máté azt is hangsúlyozta, hogy ha érzelemszabályozásra vagy konfliktuskezelésre támaszkodunk algoritmusokra, saját készségeink gyengülhetnek, és könnyen döntési bizonytalanságba sodródhatunk.

A két könyvheti program végül ugyanarra a kérdésre futott ki: mi történik, ha a gép nemcsak ír, hanem válaszol, tükröt tart és látszólag empatikus. A könyvkiadás felől nézve az a tét, ki ír, kié a mű, kié a felelősség; a pszichológia felől pedig az, hogyan alakul át önképünk, gyászunk és kapcsolataink, ha a megnyugvást egyre gyakrabban algoritmusoktól várjuk.

Szabó Janka szerint a mesterséges intelligencia nem pusztán új eszköz, hanem olyan technológia, amely mélyen emberinek tartott területekre lép be, miközben a felelősség kérdése továbbra is elkerülhetetlenül emberi marad. A 97. Ünnepi Könyvhét így egyértelmű üzenetet fogalmazott meg: a „lélek a gépben” és az „algoritmus a lélekben” kérdései a következő évek irodalmi, jogi és pszichológiai vitáinak meghatározó témái lesznek.

Forrás: kultúra.hu