A Skillsoft „Workforce Readiness Report: AI Edition” jelentése szerint a mesterséges intelligencia (AI) már széles körben jelen van a munkahelyeken, de a munkavállalók mindössze 24 százaléka érzi úgy, hogy rendelkezik a hatékony használathoz szükséges készségekkel, miközben a vezetők döntő többsége késznek látja a szervezetét. A kutatás három strukturális hiányosságot azonosít: a készségek gyenge átláthatóságát, a képzések lemaradását az eszközbevezetésekhez képest, valamint a következetes AI-szabályozás hiányát.
AI mindenhol, felkészültség alig
A jelentés alapvető paradoxont ír le: a megkérdezett dolgozók 86 százaléka használ valamilyen AI-eszközt a mindennapi munkájában, mégis csak 24 százalékuk érzi magát igazán felkészültnek arra, hogy ezeket érdemi eredményekkel, magabiztosan használja. Ezzel szemben a vezetők 77 százaléka állítja, hogy szervezetük megfelelően felkészítette az embereket az AI-használatra, vagyis több mint ötven százalékpontos különbség van aközött, ahogyan a vezetők és a dolgozók látják ugyanazt a valóságot.
A Skillsoft értelmezése szerint ez a „felkészültségi szakadék” egyszerre jelent kockázatot a teljesítményre és a bizalomra: ha a menedzsment szerint minden rendben, de a dolgozók bizonytalanok, az egyenetlen eredményekhez, túlterheltséghez és a szervezet iránti bizalom sérüléséhez vezethet.
„Az AI bevezetése nem egyenlő az AI-felkészültséggel”
A közlemény szerint Ciara Harrington, a Skillsoft HR-vezetője arra figyelmeztet, a cégek nem téveszthetik össze az AI-eszközök bevezetését azzal, hogy a munkaerő valóban készen áll ezekre. Harrington úgy fogalmaz: ha a vezetők és a dolgozók alapvetően mást gondolnak a felkészültségről, az óhatatlanul teljesítménybeli következetlenséghez és bizalomvesztéshez vezet, és a különbség csökkentése ott kezdődik, hogy a készségeket önálló üzleti területként kezelik, folyamatosan összehangolva azokat a változó igényekkel.
„Jól kidolgozott folyamataink vannak a toborzásra, az onboardingra és a teljesítménymenedzsmentre, de sok szervezet még mindig nem ugyanazzal a fegyelemmel közelíti meg a készségek feltérképezését, fejlesztését és bevetését, pedig az AI-korszakban ez a különbség az, ami versenyelőnyt teremt vagy eltüntet”
– idézi Harringtont a közlemény.
Hirdetés
Láthatatlan készségek, homályos elvárások
A jelentés talán legaggasztóbb üzenete, hogy a vállalatok nagy része nincs tisztában azzal, milyen készségek állnak rendelkezésre, hol vannak a hiányok, és hogyan kapcsolódnak a tanulási erőfeszítések az üzleti eredményekhez. A dolgozók mindössze 11 százaléka számolt be arról, hogy formális készségfelmérésen vett volna részt, miközben a többség csak részben vagy egyáltalán nem látja, mely kompetenciák fontosak a szervezeten belül.
A közlemény szerint a munkavállalók 69 százaléka legfeljebb „valamennyire” érti, milyen készségeket tart kritikusnak a cég, miközben a vezetők 43 százaléka „nagyon világosan” látja ugyanezt. Ráadásul mindössze 28 százalék ért egyet határozottan azzal, hogy jelenlegi munkaköri leírása pontosan tükrözi a mindennapi feladatait, ami azt jelzi, hogy a formális dokumentumok és a valós munka között is komoly szakadék húzódik.
Az AI-bevezetések és a képzések időzítése is problémás: a Skillsoft adatai szerint a tanulási lehetőségek ugyan rendelkezésre állnak, de ritkán esnek egybe az eszközök bevezetésével. Az alkalmazottak mindössze 16 százaléka jelezte, hogy még azelőtt kapott képzést, hogy új AI-eszközt vezettek volna be, a vezetők körében ez az arány is csak 23 százalék.
A dolgozók 59 százaléka az időhiányt nevezi meg első számú akadályként az új készségek elsajátításában, miközben ötödük óvatosan vagy bizalmatlanul viszonyul az AI-eszközökhöz. A helyzetet súlyosbítja, hogy a válaszadók 31 százaléka szerint az AI-ra vonatkozó iránymutatások csapatonként vagy vezetőnként eltérnek, nem pedig egységes, vállalati szintű szabályrendszert tükröznek.
A jelentés külön foglalkozik a pályakezdők és belépő szintű munkakörök átalakulásával, amelyet az AI gyors terjedése kényszerít ki. A válaszadók 29 százaléka számít arra, hogy az AI csökkenti a belépő szintű pozíciók számát, ugyanakkor sokan úgy látják, hogy a megmaradó szerepkörökben nő a problémamegoldás és az együttműködés súlya.
A közlemény szerint a dolgozók 45 százaléka, a vezetők 46 százaléka úgy látja, hogy a képzések elsődleges célja jelenleg az, hogy saját aktuális szerepükben legyenek magabiztosabbak. Vagyis a munkaerő elsősorban arra fókuszál, hogy lépést tartson az AI-jal, nem feltétlenül arra, hogy teljesen új karrierutakat építsen köré. A Skillsoft értelmezése szerint ez is azt jelzi, hogy a „felkészültségi szakadék” elsősorban munkaerő-stratégiai kihívás, nem pedig pusztán technológiai kérdés.
„Azok a szervezetek kerülnek valódi versenyelőnybe az AI-korszakban, amelyek nem csak elsőként vezetik be az új technológiákat, hanem új alapokra helyezik a munkavégzést is, és olyan rendszert építenek, amely képes folyamatosan azonosítani, fejleszteni és a megfelelő helyre irányítani a kritikus készségeket” – tette hozzá végül Harrington.
Forrás: Skillsoft / sajtóközlemény
