2025 márciusában németországi Fürthben egy hetes, intenzív szakmai műhelyen dolgoztak együtt oktatók, tantervfejlesztők és más felsőoktatási szakemberek az AI szerepéről a tanításban és tanulásban. A Media & Learning Association égisze alatt szervezett hét végén nem egy szokványos szakpolitikai ajánlás, hanem egy közösen megfogalmazott manifesztum született. A Fürth-manifesztum célja, hogy hét pontban foglalja össze az AI felelős, pedagógiailag megalapozott integrációjának alapelveit. Egy évvel később már nem az a kérdés, hogy szükség volt‑e ilyen iránytűre, hanem az, hogy bírják‑e a tempót a technológiai fejlődéssel.
A kiindulópont: a tanulás maradjon a középpontban
A manifesztum előszava világossá teszi: a fókusz nem az eszközön, hanem a tanuláson van, amely eleve összetett és soktényezős folyamat. Az AI ígéretes lehetőség, de semmi nem garantálja automatikusan, hogy javítja a tanulás minőségét. Az oktatásért felelős szereplők feladata, hogy tudatosan tervezzék meg az AI helyét a tanulási környezetben, és segítsenek a hallgatóknak saját tanulásuk aktív formálóivá válni. A hét alapelv ebből a kiindulópontból bontja ki, milyen területeket kell intézményi szinten átgondolni.
Hét alapelv: ígéret és felelősség
Az első alapelv szerint
mindenkinek – hallgatóknak, oktatóknak, adminisztratív munkatársaknak – AI-műveltségre van szüksége: érteniük kell az AI működési logikáját, felismerni a következményeit, és kritikusan, kreatívan tudni használni.
A második elv az AI-biztonságot emeli intézményi prioritássá, multidiszciplináris megközelítést és megfelelő erőforrásokat sürgetve az alapjogok, a magánszféra és a kiberbiztonság védelmére. A harmadik pont tiszta, elszámoltatható, cselekvésre lebontható, etikus és pedagógiailag megalapozott intézményi AI-víziót vár el. A negyedik elv az AI-t nem elsősorban zavaró tényezőnek, hanem tükörnek tekinti, amely láthatóvá teszi az elavult gyakorlatokat és a meglévő hiányokat, és alkalmat ad az oktatás újragondolására.
Az ötödik alapelv az értékelés átalakulását írja le: a hangsúly a kész termékről a tanulási folyamat értékelésére tevődik át, miközben a hallgató felelőssége a munkájáért végig megmarad. A hatodik elv technológiamentes tereket kér az oktatásban, ahol teret kap a reflexió, a kreativitás és a mélyebb emberi interakció. A hetedik pedig azt kéri számon, hogy az AI lehetőségeinek tágulásával az intézmények tudatosan határozzák meg és védjék meg saját alapvető céljaikat és értékeiket.
Egy év telt el: az AI már nem „eszköz”, hanem kísérő
Az AI‑világ ritkán lassít. Az elmúlt egy évben felnőttek a multimodális, jobb érvelési képességű modellek, és megjelentek a felhasználó helyett lépéseket végrehajtó, úgynevezett ügynökrendszerek. Az AI így egyre kevésbé alkalmi eszköz, és egyre inkább normalizált tanulótárs, amely beépül a hétköznapi munkafolyamatokba, sőt társ- vagy egy „edző” szerepében is megjelenik a hallgatók mellett. Ez a fordulat több ponton is komoly nyomás alá helyezi a manifesztum eredeti elveit.
AI-műveltségből például könnyen kevésnek tűnhet a puszta „megértés”, ha a hallgatóktól már azt várjuk, hogy feladatokat delegáljanak AI‑nak, több lépésből álló munkafolyamatokat szervezzenek vele, és szakmai kontextusban kritikus szemmel értékeljék a rendszer válaszait.
Itt már inkább AI-fluenciáról, sőt együttalkotói kompetenciáról érdemes beszélni, ahol a diák nem csak fogyasztja, hanem tudatosan alakítja az AI által nyújtott lehetőségeket. Az értékelésnél is nehezebb az egyéni felelősség határát meghúzni, ha az AI a teljes folyamat minden szakaszában jelen lehet az ötleteléstől a szerkesztésig.
Tovább kell gondolni, nem kidobni
Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a Fürth-manifesztum értéke nem abban áll, hogy lezárná a vitákat. Sokkal inkább egy közös nyelvet és közösen vállalható kereteket adott, amelyek köré különböző intézmények és szakmák képviselői tudnak szerveződni. A most kirajzolódó új témák – az AI-műveltség határai, az alapkompetenciák átalakulása, az értékelés dilemmái, az AI „társas” jelenléte és az AI eszközből infrastruktúrává válása – azt jelzik, hogy nem lecserélni kell az elveket, hanem kibővíteni, rétegezni és helyi kontextusokhoz igazítani.
Ez pedig nem megy egyetlen intézmény vagy szakma zárt műhelyeiben: ugyanarra a fajta multidiszciplináris párbeszédre van szükség, amelyből a manifesztum maga is született. Oktatók, technológusok, döntéshozók, filozófusok és gyakorló pedagógusok közös terepein lehet érdemben tesztelni az alapelveket a mindennapi gyakorlat feszültségeihez mérve. A kérdés ma már nem az, hogy meddig védi meg az oktatást egy manifesztum, hanem hogy hajlandók vagyunk‑e elég komolyan venni ahhoz, hogy folyamatosan vitatkozzunk vele.
Forrás: Media & Learning
1 comment on “AI és oktatás: kritikus hozzáállás is kell”