Korában mi is írtunk arról, hogy az Egyenlítő Alapítvány Etikus AI kampányt indított annak kapcsán, hogy a mesterséges intelligencia (AI) nemcsak, vagy nem elsősorban technológiai kérdés, hanem etikai, társadalmi és emberi, nemkülönben esélyegyenlőségi szempontok miatt is fontos annak megismerése, ellenőrizhetősége, tudatos használata.
Nemrégiben az Alapítvány projektje publikálta első az Etikus AI Tudatossági és Hatásvizsgálati kutatásának eredményeit is. Megnéztük mi is, mit mutatnak az adatok.
A jelentésben többek között azt írják, érzékelhetően elsősorban a média narratíváit mondják vissza az emberek. (Az AI sajtóra gyakorolt hatásával mi is foglalkoztunk már itt és itt. – A Szerk.)
Azt írják, a 157 válaszadó döntő többsége tájékozott felhasználó volt. 74-en rendszeresen használnak AI-alapú megoldásokat és ismeri azok korlátait, 33-an mélyebben követik a technológia fejlődését és foglalkoztatják őket az etikai hatások, sőt, tizen professzionális szinten is dolgoznak AIjal, és mindössze négyen mondták azt, hogy ugyan már hallottak már az AI-ról, de még nem próbálták.
Az is kiderült, hogy a kitöltők 66%-a napi szinten használ AI-eszközöket, 20%-a heti rendszerességgel, és csupán hatan mondták azt, hogy soha nem használtak ilyen eszközöket. „Ez a minta tehát nem az AI-tól távolmaradó, hanem az azt aktívan alkalmazó, reflektált felhasználói közösség nézeteit tükrözi” – hívta fel a figyelmet a kutatás fontos, hitelességi adatára az Alapítvány.
Hirdetés
A kutatás eredményei közül érdemes kiemelni a kérdéscsoportok közül „a gyermekvédelem az egyetlen terület, ahol teljes a konszenzus. Az algoritmusok gyermekekre gyakorolt hatása és a közösségi felelősségvállalás szükségessége szinte mindenki számára egyértelmű – és ez egy erős mozgósítási alap a jövőbeli kommunikáció és programfejlesztés számára”.
A válaszadók szerint az AI etikai kérdéseinek vizsgálata pedig nem a jövő, mint inkább már a jelen feladata. Itt két megállapítás is maga pontszámot kapott, ami mindenképpen a tudatosság jelenlétére hívja fel a figyelmet. Az egyik, miszerint
„Az AI-rendszerek kevésbé »látják« azokat az élethelyzeteket, amelyekről kevesebb adat van”,
több mint 70 %-is egyetértési arányt mutatott. Mint a jelentésben fogalmaztak: „Ez az állítás nemcsak az AI korlátaira, hanem egy kifejezetten nemi és társadalmi igazságossági dimenzióra hívja fel a figyelmet: a gondoskodási munka – amely döntően nőkre hárul és jellemzően nem kerül digitális adatrendszerekbe – láthatatlan marad az algoritmusok számára. Hogy a válaszadók több mint kétharmada ezt erősen magáénak vallja, az a minta társadalmi érzékenységét jelzi”.
A másik izgalmas megállapítás, amelyre szintén magas pontszámot kaptak a válaszadóktól, így hangzott:
„Az AI akkor szolgál minket igazán, ha az emberi méltóságot és autonómiát erősíti”.
Külön blokkban foglalkoznak az egyenlőtlenségekkel és az algoritmusok társadalmi hatásával, amellyel kapcsolatban megállapítják, az esélyegyenlőség és az objektivitás látszata, valamint az AI döntései a láthatóságban komoly feladat elé állítják a szabályozókat és a szakembereket.
A jelentésben – amit itt lehet elolvasni – még szóba kerülnek az emberi kontroll és igazságosság értelmezése, valamint a munka, a döntések és felelősség kérdései.
ZBT
