A mesterséges intelligencia (AI) forradalma soha nem látott hatékonyságot ígér, ám egyelőre gigantikus környezeti terheléssel jár. Emellett a munkaerőpiacot is alapjaiban rajzolja át. De mi történik, ha a gépek minden emberi munkát átvesznek, és ki fogja megvenni a termékeket, ha az embereknek nem lesz jövedelme? A Zöld Hang podcast legutóbbi adásában Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus beszélt az AI okozta környezeti és társadalmi kihívásokról, a Jevons-paradoxonról, valamint arról, miért vezethet mindez elkerülhetetlenül egy posztkapitalista világrendhez.
A fenntarthatóság illúziója és a Jevons-paradoxon
Amikor az AI és a fenntarthatóság kapcsolatáról beszélünk, sokan abban bíznak, hogy az algoritmusok optimalizálják a hálózatokat, és ezáltal megmentik a bolygót. Pogátsa Zoltán azonban rávilágított: az AI egyelőre elképesztő extra környezeti terhelést jelent. A gigantikus adatközpontok áram- és vízigényét ma még jórészt fosszilis energiahordozókból fedezzük, a zöld átmenet pedig még várat magára.
Még ha az AI a jövőben energiahatékonyabbá is tesz folyamatokat, szembesülnünk kell a Jevons-paradoxon jelenségével. A kapitalizmus ugyanis önmagában véve egy növekedésorientált rendszer. Ha egy vállalat pénzt, időt vagy energiát spórol a technológia segítségével, azt nem arra fordítja, hogy kevesebbet termeljen, vagy hogy a dolgozók több időt tölthessenek a családjukkal. A megtakarított erőforrásokat visszaforgatják a gazdaságba, további beruházásokat és fogyasztást generálva, így a globális környezeti terhelés végső soron egyáltalán nem csökken.
Kétfázisú munkaerőpiaci sokk: a gépek átveszik az irányítást
A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásait a közgazdász két fázisra bontja. Az első fázisban – amelyet napjainkban tapasztalunk – az AI csupán hatékonyabbá teszi a humán munkaerőt. Ez azonban eddig soha nem látott egyenlőtlenségekhez vezet: évezredes szakadék nyílik azok között, akik hozzáférnek a legfejlettebb, úgynevezett „frontier” modellekhez, a korlátozott és gyakran hallucináló, ingyenes verziókat használók, illetve azok között, akik teljesen kimaradnak a technológiából.
Hirdetés
A második fázisban az AI már nemcsak segíti, hanem egyértelműen kiváltja az emberi munkát. Pogátsa kiemeli: a csúcsmodellek már ma is bőven meghaladják az átlagos munkavállaló képességeit adatelemzésben, kommunikációban és matematikában. A munkaadók számára a képlet egyre egyszerűbbé válik: „Egy gépet egyszer beállítok, 24 órában dolgozik, nincs hétvégéje, nem lesz beteg, és nem csinál szakszervezetet.” A folyamat nem feltétlenül tömeges azonnali elbocsátásokkal indul, hanem azzal, hogy az üresedő pozíciókba már nem vesznek fel új embereket. Ez a kihívás ráadásul nemcsak a Nyugatot érinti, hanem a fejlődő világot is, ahol az exponenciális népességnövekedés egy olyan korszakban zajlik, amikor a hagyományos ipari munkahelyek épp megszűnnek.
Kinek adnak el a milliárdosok? A posztkapitalista kiút
Ha az automatizáció valóban végigfut, a gazdaság a saját kardjába dől. A gépek és algoritmusok nem vásárolnak árukat (például Túró Rudit vagy autókat).
Ha az emberek elveszítik a munkájukat, vásárlóerő hiányában a rendszer összeomlik, ez pedig a tech-oligarchák számára is végzetes kimenetel.
Pogátsa szerint nem véletlen, hogy a Szilícium-völgy milliárdosai kezdték el leginkább támogatni a feltétel nélküli alapjövedelem (UBI) ötletét, hiszen enélkül hosszú távon nem lesz kinek eladni a termékeket.
A közgazdász azonban hangsúlyozza: a feltétel nélküli alapjövedelem nem egyszerűen egy szociálpolitikai eszköz, amit csak úgy be lehet toldani a jelenlegi kapitalista keretek közé. Az UBI bevezetése valójában egy új, posztkapitalista rendszer létrejöttét jelenti. Egy ilyen jövőben a hagyományos bérmunka eltűnik, és az emberi tevékenység fókusza az „embertől emberig” tartó feladatokra helyeződik át – mint a pszichológia, az idősgondozás, a gyermeknevelés, a művészetek és a közösségépítés. Mert bár elméletileg lehetne egy AI is a pszichológusunk, az emberek továbbra is a valódi, hús-vér emberi kapcsolódásokat keresik.
Az AI technológiai forradalma tehát nem egy egyszerű ipari fellendülés, hanem egy történelmi útelágazás, amely kikényszeríti a globális gazdaság teljes újragondolását. Ha a társadalom és a politika képes tudatosan irányítani ezt az átmenetet, egy soha nem látott bőségen alapuló világ jöhet el. Ha viszont hagyjuk, hogy a folyamatok maguktól menjenek végbe, egy extrém egyenlőtlenségekkel terhelt, disztópikus jövő vár ránk.
A teljes beszélgetés:
Forrás: Zöld Hang
