Find Articles

Loading...
0

„Az AI szerint ezt máshogy kellene…” – ügyfél-kommunikáció az AI árnyékában

Az AI megjelenése az ügyfél-kommunikációban komoly feszültséghez vezethet az AI-t használó ügyfelek és a szakmai cégek között.

Be kell vallanom, én is küzdök sokszor az algoritmussal, mert miközben áldom a nevét, ugyanis sokszor dob elém hasznos tartalmakat, amelyeket egy-egy kattintás vagy kutatás után kapok tőle, másrészt átkozom is, mert – különösen TikTok-on – ha csak egy pillanatra elbambulok egy-egy színvonaltalan vizuális tartalom felett, vagy nem veszem észre a hook-ot, máris brutális mennyiségű unalmas és teljes mértékben irreleváns információt küld számomra.

Most az előbbi történt meg velem, mert a Facebook algoritmusa ajánlott egy bejegyzést (itt lehet elolvasni és hozzászólni) Boóc Pétertől, a Dog & Pony digitális marketingügynökség szakmai vezetőjétől. Péter ebben az „Az AI a jó ügyfelet jobbá, a rosszat elviselhetetlenné tette” című bejegyzésében arról lamentál, hogy a mesterséges intelligencia egyre gyakoribb használata nem egyenesen arányos a tudatos alkalmazásával, és ő ezt elsősorban az ügyfelekkel való tárgyalásain vette észre.

„Több mint tíz éve vezetek marketing ügynökséget, és ezalatt megtanultam, hogy a legnehezebb ügyfél nem feltétlenül az, aki sokat kér, hanem az, aki képtelen ténylegesen kiszervezni a munkát. Az ilyen ügyfél képtelen átadni a döntést és a felelősséget: mindent mikromenedzsel, minden szakmai javaslatot újranyit, minden feladatot többször ellenőriz, mert alapvetően nem bízik senkiben. 
Régen is nagyon nehéz volt ilyen emberekkel együtt dolgozni, az AI megjelenése óta viszont egészen elviselhetetlen. A technológia ugyanis nem megoldotta a bizalmi problémákat, hanem négyzetre emelte őket. 
Aki képes valóban partnerként együttműködni, annak a ChatGPT, a Gemini, a Claude és a többi hasonló eszköz rengeteget segít. Felkészültebben jön a meetingre, jobb kérdéseket tesz fel, és gyorsabban megérti, hogy miért javaslunk valamit” – írja.

Boóc Péter szerint „a rossz ügyfél viszont kapott maga mellé egy végtelenül türelmes, mindig elérhető, szakértőnek hangzó tanácsadót, amely tizenöt másodperc alatt gyárt ellenérvet, alternatív stratégiát vagy ötpontos hibajegyzéket bármilyen döntéshez. 
Csakhogy nem ismeri a projekt történetét, a büdzsét, a korábbi teszteket vagy azt, hogy ugyanazt az ötletet három éve már kipróbáltuk és nem működött. Kap harminc százaléknyi kontextust, majd százszázalékos magabiztossággal megírja a szakvéleményt. 
Az ügyfél pedig papagáj módjára visszamondja, hogy „az AI szerint ezt máshogy kellene”. Az igazán rossz verzió az, amikor az AI már hivatkozásként is eltűnik, és az ügyfél saját véleményként adja elő azt, amit öt perccel korábban a modell írt neki”.

Aki ért egy területhez, annak az AI hatékony munkaeszköz. Aki nem ért hozzá, annak könnyen önigazoló gép lesz. A szakértő felismeri, ha a válasz közhely, rossz kiindulópontból indul, hiányzik belőle egy fontos adat, vagy nincs köze az adott cég valós helyzetéhez. A laikus csak azt látja, hogy kapott egy hosszú, jól strukturált, hibátlanul megfogalmazott választ alcímekkel, érvekkel és határozott következtetéssel

– hangsúlyozza bejegyzésében.



A szakember a legnagyobb hibára is felhívja a figyelmet, miszerint „választ ma már bárki tud gyártani magának húsz másodperc alatt”.

A nehéz rész annak eldöntése, hogy igaz-e, releváns-e és egyáltalán alkalmazható-e az adott helyzetre. Ehhez továbbra is szakértelem kell, vagyis pont az, amit az ügyfél az AI-válasszal megpróbál kiváltani. 

Ezután a Microsoft és a Carnegie Mellon közös kutatásából idéz: „319 tudásmunkásnál azt találták, hogy az AI-ba vetett nagyobb bizalom kevesebb kritikus ellenőrzéssel járt együtt. Egy másik kutatásban a hosszabb válaszokat akkor is hitelesebbnek érezték az emberek, amikor nem voltak pontosabbak. A több szöveg egyszerűen több tudásnak látszott”. 

Az AI most sok ember számára a 42: az élet, a világmindenség meg minden kérdésének megkérdőjelezhetetlen válasza. Kicsit olyan, mint az állami tévéhíradó 1960-ban vagy a Google első találata 2010-ben. Ha ott bemondták / leírták, akkor az úgy van.  Még nincs kultúránk ahhoz, hogy az AI válaszát ne kész tényként, hanem ellenőrzendő állításként kezeljük, miközben a modell a jó ötletet, a közhelyet és a teljes hülyeséget is ugyanazzal a nyugodt, udvarias magabiztossággal írja le. 

Boóc Péter tapasztalati és véleménye szerint „bizalmi probléma esetén ebből teljesen abszurd helyzetek születnek. Az ügyfél azért fizet egy szakértőnek, hogy használja az ítélőképességét, majd egy kontextus nélküli géppel ellenőrzi, hogy megfelelően használta-e.

Ha pedig a szakértő és az AI véleménye eltér, akkor sokszor az AI nyer, mert nem sértődik meg, nem lesz türelmetlen, nem mondja azt a tizenkettedik körben, hogy ezt már megbeszéltük, és addig lehet kérdezgetni, amíg végül előállítja azt a választ, amit a felhasználó eredetileg is hallani akart. Tökéletes ego boost: a saját véleményedet kapod vissza hosszabban, szebben és magabiztosabban megfogalmazva. 

„Erre jött rá új rétegként a diktálás. A Wispr Flow-val eltűnt az a kis fék is, hogy egy hosszú e-mailhez le kell ülni, végig kell gondolni, majd meg kell írni. Most két perc alatt fel lehet mondani egy rendezetlen gondolathalmazt, az AI pedig csinál belőle egy kulturált, tizenkét bekezdéses levelet. Korábban legalább le kellett írni ezeket a leveleket és közben végiggondolni, újravalidálni amit írni akarsz, de most ez is eltűnt / felgyorsult” – teszi hozzá, majd hangsúlyozza, „félreértés ne legyen: mi is minden nap használjuk ezeket az eszközöket. Én is kérek tőlük ötleteket, kutatást, ellenérveket vagy első hipotézist. Munkaeszközként tekintek rájuk, nem döntőbíróként. Ha olyan területről van szó, amihez nem értek, akkor pontosan tudom, hogy a nehéz feladat nem a válasz előállítása, hanem annak eldöntése, hogy igaz-e”.

„Szerintem az AI nem javította meg és nem is rontotta el önmagában az ügyfélkapcsolatokat. A végén mégis ugyanoda jutunk: vagy van annyi bizalom, hogy a megbízott szakértő dolgozhasson, vagy nincs. Ha nincs, az AI nem oldja meg a helyzetet, csak segít minden lezárt kérdést újranyitni, és újabb köröket gyártani hozzá” – érvel írásában Boóc Péter, majd felteszi a kérdéseit:

  • mikor és hogyan alakulhat ki a kultúra az AI használatra vonatkozóan?
  • ha egy komplett szakmai ellenvéleményt az AI ír, kellene ezt jelezni a másik félnek, vagy az elküldés pillanatától ez már a te álláspontod és a te felelősséged? 
  • hol ér véget az egészséges ellenőrzés, és hol kezdődik a bizalom teljes hiánya? 
  • minek fizet valaki szakértőnek, ha minden döntését egy olyan géppel akarja felülbírálni, amelyik a projektből annyit tud, amennyit ő elmesélt neki?

◆ Kapcsolódó cikk
Elfogadom az AI válaszát, vagy nem?

Vélemény
Elfogadom az AI válaszát, vagy nem?
Ahogy haladunk előre a mesterséges intelligencia (AI) fejlődésében – ami valljuk be, nem hogy lassulna, mint inkább exponenciálisan gyorsul –, újabb és újabb szempontok, tuti megoldások kerülnek napvilágra. Joggal érezhetjük az AI FOMO-t, azonban egy lényegi kérdéssel ritkábban találkozunk: az AI válaszainak emberi ellenőrzésével és elfogadásával.
Elolvasom →


Megjegyzés
Boóc Péter bejegyzését a hozzájárulásával publikáltuk. Ennek elsődleges oka, hogy én is maximálisan egyetértek a megállapításaival. Ezek a problémák persze nem csak az ügyfélkapcsolatokban fedezhetőek fel, hanem jól érzékelhetően az AI megjelenése alapvetően megváltoztatta az érvelési, tárgyalási kultúránkat, ami – valljuk be – eddig sem volt igazán fennkölt.
Ha lehetek kissé optimista, az elmúlt hónapok, vagy évek brutális fejlődése előbb-utóbb talán érzékelteti a hatását abban is, hogy a kritikai gondolkodás előtérbe kerülhet. Szerintem lementünk már annyira a mélybe, hogy innen már csak felfelé vezet az út.
Teljesen igaza van Péternek abban is, hogy az AI – rossz vagy kevésbé rossz – használata tovább pusholja az egókat, és ez nem könnyíti meg a szakmai kommunikációt.

Sokszor beszélek, írok én is arról, hogy a mesterséges intelligencia támogató és eredményes használata erősen függ az AI- és médiaműveltségtől. Az Európai Parlament nemrégiben elfogadta azt a jelentést, amely szerint „a kritikus gondolkodás és a digitális tudatosság fejlesztése kulcskérdés a 21. századi demokráciák számára”. A jelentés főbb megállapításai:

  • Kiemeli a könyvtárakat, iskolákat, civil szervezeteket, közszolgálati és független médiát mint kulcsszereplőket a médiatudatosság fejlesztésében.
  • A médiaműveltség és digitális tanulás olyan alapkészség, mint az írás‑olvasás: minden korosztály számára kötelezően fejlesztendő, az iskolától az egyetemig, majd a munkahelyig.
  • A médiatudatosság nem szűkíthető le pusztán „fake news” elleni harcra; kritikus gondolkodást, forráselemzést, az algoritmusok és platformlogikák megértését is jelenti.
  • A tagállamoknak közös európai kompetenciakeretekre (pl. DigComp) támaszkodva kell beépíteni a digitális és médiaműveltséget a tantervekbe, a tanárképzésbe és a felnőttképzésbe.
  • A jelentés hosszú távú, strukturált finanszírozást sürget (Erasmus+, Creative Europe stb.), hogy ne elszigetelt projektek, hanem fenntartható, országos programok épüljenek.

Mert az AI – ahogyan Péter is hangsúlyozza – nem minden esetben pontos, vagy ha úgy tetszik, nem lehet hivatkozási pont. Az AI tud „jól dolgozni”, de az emberi tényezőket nem lehet negligálni úgy, mint a kritikus gondolkodásmódot sem az AI válaszaival szemben.

AI- és médiaműveltség oktatást minden szinten! Gyereknek és vállalati körökben is!

google aimag hu



Zámbori Bíró Tamás

alapító, tartalomgyártó