A Pew Research Center 2025-ös globális AI‑kutatása alapján a világban inkább aggodalom, mint eufória övezi a mesterséges intelligenciát, és a számok alapján megállapítható, hogy Magyarország sem lóg ki ebből a mintázatból, sőt, nálunk különösen erős a biztonság és szabályozás iránti igény.
Egyelőre inkább óvatos egyensúlyra vágynak az AI megjelenésével, bár nagy még a szkepticizmus tábora is
A Pew Research Center 25 országban, több mint 28 ezer felnőttet kérdezett meg arról, mit gondolnak az AI egyre szélesebb körű használatáról a mindennapi életben. A kép jóval árnyaltabb annál, mint amit a tech-hype sugall: a medián értékek szerint az emberek többsége egyszerre lelkes és aggódó.
A felmérés kulcsfogása, hogy három fő attitűdcsoportot különít el: akik inkább aggódnak, akik inkább lelkesek, és akik egyszerre érzik mindkettőt.
A 25 ország medián adatai alapján: 34% inkább aggódik, mint lelkes az AI terjedése miatt, 42% egyformán aggodalmat és lelkesedést érez, és mindössze 16% mondja azt, hogy inkább lelkes, mint aggódó.
Egyetlen vizsgált országban sem a „főleg lelkes” tábor a legnagyobb.
A Pew nem definiálja az AI-szkepticizmust, de nagyon pontosan kirajzolja, kikből állnak azok a társadalmi csoportok, akik kifejezetten tartanak az AI‑tól. Az adatok szerint több, egymást erősítő törésvonal látszik:
- Idősebb korosztályok: az 50+ generáció sok országban jóval nagyobb arányban válaszolja, hogy inkább aggódik, mint lelkes a növekvő AI‑használat miatt.
- Nők: számos országban a nők között jóval magasabb az AI‑val kapcsolatos aggodalom aránya, míg a férfiak nagyobb eséllyel sorolják magukat a lelkes vagy vegyes érzelmű csoportba.
- Alacsonyabb iskolai végzettségűek és ritkábban internetezők: ők kevésbé tájékozottak az AI‑ról, ugyanakkor gyakrabban inkább aggódók.
Ez a kombináció – kevesebb tudás, erősebb félelem – fontos üzenet a szabályozóknak és a kommunikátoroknak:
ahol az AI‑val kapcsolatos ismeret alacsony szinten ragad, ott a védekező, elutasító attitűd stabilizálódhat.
Aki ismeri, nem fél az AI-tól
A kutatás arra is rákérdezett, hogy az AI‑ról többet hallott, tájékozottabb emberek másképp viszonyulnak‑e a technológiához. A kép itt sem fekete-fehér, de egy trend egyértelmű: sok országban azok, akik „sokat hallottak” az AI‑ról, nagyobb arányban mondják, hogy inkább lelkesek, mint aggódók.
Példaként kiemeli a kutatás Dél‑Koreát, ahol azok közül, akik sokat hallottak az AI‑ról, 39% inkább lelkes, mint aggódó, míg azok körében, akik csak keveset hallottak, ugyanez az arány 19%. Ez azt sugallja, hogy
az AI‑t alaposabban ismerő, digitálisan aktív rétegek már most is inkább lehetőségként tekintenek a technológiára, még akkor is, ha közben tisztában vannak a kockázatokkal.
Megjelent az AI szabályozása iránti igény
Arra is keresték a választ, mennyire bíznak az emberek abban, hogy a saját országuk, illetve az EU, az Egyesült Államok és Kína képes lesz érdemben szabályozni az AI‑t. Globális mediánban 55% mondja azt, hogy legalább valamennyire bízik a saját országában, miközben 32% kifejezetten bizalmatlan.
A bizalom ugyanakkor rendkívül egyenetlen:
- India 89%-os „legalább némi bizalom” aránnyal kiugróan optimista, itt 71% mondja, hogy „nagyon” bízik a saját országában.
- A skála másik végén Görögország áll, ahol csak 22% bízik abban, hogy az állam jól fogja szabályozni az AI‑t.
- Az EU mint intézmény iránt a 25 ország mediánja 53% bizalmat és 34% bizalmatlanságot mutat, az uniós tagállamokban ez az arány némileg magasabb.
A Pew itt fontos kapcsolatra mutat rá:
azok, akik inkább lelkesek az AI‑val kapcsolatban, szinte minden országban nagyobb arányban bíznak a szabályozókban is, mint azok, akik inkább aggódók. Az AI‑szkepszis tehát gyakran intézményi bizalmatlansággal jár együtt.
Magyarország: magas AI‑tudatosság, kiegyensúlyozott óvatosság
Magyarország a Pew felmérésében is szerepel, a régióban tipikusnak mondható mintával: a lakosság nagy része hallott már az AI‑ról, és legalább valamennyire tisztában van azzal, hogy a technológia velünk él a mindennapokban. A kutatás módszertana szerint Magyarországon telefonos, országosan reprezentatív minta alapján dolgoztak, ami lehetővé teszi a demográfiai bontásokat is.
A globális médián‑értékek alapján valószínűsíthető, hogy a magyar társadalom jelentős része az „egyszerre lelkes és aggódó” kategóriába esik. Ezt erősíti egy friss hazai felmérés is: a „Világgazdaság Nagy AI‑tesztje” közel hatezer fős mintán azt találta, hogy a magyarok több mint 90%-a valamilyen formában már használ AI‑t, és összességében nyitott, de kritikus, azaz a kockázatokat is látja. A témáról készült podcast-beszélgetés itt nézhető vissza:
A magyar adatokról a Világgazdaság kutatás alapján három fontos üzenet szempontot érdemes megjegyezni:
- Az AI már nem elméleti kérdés: a válaszadók döntő többsége találkozott vele, és több mint 90% használja is valamilyen formában.
- A nyitottság nem fiatal korhoz köthető privilégium: az idősebb korosztályok is aktív felhasználók, legfeljebb intenzitásban maradnak el a fiatalabbaktól.
- Az AI‑jal kapcsolatos fő félelmek: félretájékoztatás, adatbiztonság, emberi kapcsolatok torzulása, és a munkahelyekre gyakorolt hosszú távú hatás.
Ezek a mintázatok jól illeszkednek a Pew globális eredményeihez: a magyar társadalom egyszerre nyitott, gyakorlott felhasználó és óvatos, kockázatérzékeny közeg, azaz nem AI‑ellenes, de messze nem kritikátlan.
A Pew adatai és a hazai felmérések tehát egyszerre mutatják, hogy a társadalmi bizalom nem automatikus, hanem ki kell érdemelni,
az esetleges „AI‑ellenes hangulat” sokszor az intézményekbe vetett bizalom hiányából és a tudásdeficitből táplálkozik, és ahol a használat már tömeges, ott nagyon gyorsan eldől, hogy ez a bizalmat erősíti vagy a félelmeket konzerválja.
A kérdés most nem az, hogy lesz‑e AI a mindennapokban, hanem az, ki tudja úgy kézben tartani a narratívát és a szabályokat, hogy a magyar társadalom ne AI‑ellenes legyen, hanem felkészült, kritikus és magabiztos felhasználó.
Fotóillusztráció: Canva
