Az AI már nem a jövő, hanem a mindennapi oktatási valóság része, és ez komoly pszichológiai következményekkel jár mind a pedagógusokra, mind a diákokra nézve – mondta többek között Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, aki a Menedzser Praxis online szakmai napján osztotta meg legfrissebb kutatási eredményeit és gyakorlati ajánlásait a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről.
A Menedzser Praxis ingyenes online szakmai napján Tari Annamária tartott közel két órás előadást „Az AI és a pedagógusok – érzelmi és kognitív hatások az oktatásban” címmel. A rendezvényre közel 7 ezer pedagógus regisztrált, ami önmagában is jelzi, mennyire égető és aktuális a téma a közoktatásban dolgozók számára.
Az előadást megelőzően a szervező felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási intézmények számos diákadatot töltenek fel különböző MI-eszközökbe, amit adatvédelmi szempontból komoly kockázatnak tart.
Az első magyar reprezentatív kutatás az AI-hoz való érzelmi viszonyulásról
Tari Annamária előadásának egyik sarokkövét az ESET Hungary által készített, Magyarország első reprezentatív felmérése adta, amely az emberek MI-hez fűződő érzelmi attitűdjét vizsgálta. (Erről a kutatásról itt írtunk bővebben.) Az összefoglaló szerint a magyar társadalomban is markánsan elkülönülnek azok, akik lelkesedéssel fogadják az AI-t, azoktól, akik elutasítják, miközben arra is rámutatnak, hogy
az egészséges hozzáállás a két véglet között, a tudatos, szelektív eszközhasználatban keresendő.
Brutálisan csökken a gyerekek figyelmi erőforrása
Az előadás egyik legmegdöbbentőbb adatsora a diákok figyelmi kapacitásának radikális csökkenéséről szólt. Tari Annamária szerint 2008–2009-ben az amerikai egyetemi elsőévesek összpontosítási ideje még 12–15 perc volt feladatonként, ma ugyanez az érték már csupán 5–8 perc. Üzenetértékű ebből a szempontból, hogy a TikTok üzleti tartalomgyártói számára kiadott ajánlás szerint a maximálisan hatékony videóhossz ma már 2–3 perc.
Ez a tendencia közvetlen összefüggésben áll azzal, ahogy az okostelefonok, az applikációk és a közösségi média párhuzamos használata átformálta a figyelmi mintázatokat. A szakpszichológus szerint az X-generáció még 45 perces feladattoleranciával nőtt fel, ami ma már szinte elképzelhetetlen a Z és az alfa generáció tagjai körében.
A többalkalmazásos multitasking egy úgynevezett „szabadon lebegő, multifókuszú figyelmi állapotot” hoz létre, amely ugyan alkalmazkodik a digitális ingergazdag környezethez, de rendkívül káros a mély tanulás és az összefüggések megértése szempontjából.
Az okostelefon az iskolában: elviszi a fókuszt
Az előadó egyértelműen foglalt állást az iskolai mobiltelefon-használat kérdésében. Azokban az iskolákban, ahol engedélyezik a telefon használatát az órákon, a pedagógusok egyre inkább csak a diákok fejebúbját látják, a szemkontaktus, az emberi jelenlét és a valódi kapcsolat eltűnik az osztálytermekből.
Tari Annamária hangsúlyozta: a tanároknak ma fokozottan kell mozgósítaniuk a saját nonverbális eszköztárukat – a humort, a mimikát, a gesztusokat –, hogy egyáltalán felkeltsék és fenntartsák a diákok figyelmét. Ez önmagában is komoly érzelmi és energetikai terhet ró a pedagógusokra, hozzájárulva a kiégési folyamathoz.
Közösségi média és „érzelmi túlterhelés”
A digitális környezet nem csupán a figyelmet, hanem az érzelmi egyensúlyt is veszélyezteti. Tari Annamária a transzparencia és az érzelmi túlterhelés összefüggéséről részletesen beszélt. Kiemelte, egy embernek jellemzően 2 közeli barátja és kétezer(!) közösségi média-követője teljesen eltérő pszichológiai terhet jelent. A folyamatos online láthatóság, a mások életének figyelése és az ehhez kapcsolódó „projektív készenlét” – vagyis a mások permanens megfigyelése és megítélése – olyan érzelmi terheket generál, amelyek feldolgozására az emberi agy evolúciósan nem készült fel.
Ez a jelenség különösen veszélyes a 6–25 év közötti korosztályban, akik az agyfejlődés kritikus szakaszában vannak, és akiknek identitása, önértékelése, érzelmi szabályozása még formálódik. Az eredmény: növekvő érzelmi kimerültség, csökkenő szellemi kíváncsiság és egyre nehezebben felkelthető tanulási motiváció.
AI-függőség: a válasz csak egy adat, nem ember
Tari Annamária az AI-eszközök pszichológiai hatásait is élesen megvilágította. Felidézte, hogy a ChatGPT 2022 novemberében, az Altman–Musk-féle verseny nyomán robogott be a köztudatba, és 2025-ben töltötte be harmadik évét.
„A mesterséges intelligencia válasza egy kérdésre mindig csupán egy számsor – nem gondoskodó emberi partner”
– hangsúlyozta, kiemelve, hogy az AI rendkívül hatékony eszköz lehet, de nem helyettesítheti az emberi kapcsolatot, az empátiát, a gondoskodást, és különösen nem a pedagógus-diák viszonyt, amely alapvetően emberi kapcsolaton alapul.
Az előadáson szó esett egy figyelemreméltó amerikai kutatásról is, amely a szoftverfejlesztők AI-használati szokásait vizsgálta. Az eredmény tanulságos az oktatás számára is:
- Erős szakmai önbizalommal rendelkező fejlesztők az AI-t eszközként használják: kiegészítik, gyorsítják, optimalizálják vele a munkájukat.
- Gyenge szakmai önbizalommal rendelkező fejlesztők viszont függővé válnak az AI-tól, és fokozatosan elveszítik saját kognitív kompetenciáikat.
Ez az összefüggés Tari Annamária szerint az oktatásban is kulcsfontosságú:
az egészséges ego-erő, a belső tudásbiztonság az a védőfaktor, amely megóv az AI-függőségtől.
A pedagógusok feladata ezért nemcsak az AI-eszközök bemutatása, hanem a tanulók belső kompetenciaérzésének és kritikai gondolkodásának megerősítése is.
Az előadás záróakkordjaként Tari Annamária két rendkívül aggasztó statisztikát osztott meg:
- A másfél évesek napi képernyőhasználati ideje ma már meghaladja a 85 percet – ezt az adatot klinikai vizsgálatok igazolják.
- A 20 éves kori klinikai depresszió előfordulása meredeken emelkedik: ez a második-harmadik egymást követő vizsgálat, amelyik ezt a trendet mutatja.
A szakpszichológus ezeket az adatokat a digitális eszközök és az AI-jal átszőtt környezet közvetlen és közvetett hatásaival hozta összefüggésbe, hangsúlyozva:
a tudatosság ma már nem opció, hanem szükségszerűség.
Forrás: Menedzser Praxis „Az AI és a pedagógusok – érzelmi és kognitív hatások az oktatásban”, előadó: Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus.
A teljes előadás megtekinthető itt:
Kiemelt kép: Canva
