A mesterséges intelligenciával kialakított romantikus kapcsolatok meglepően gyorsan válnak a modern társadalom új kihívásává. A The Guardian hasábjain Brigid Delaney újságíró és író egy provokatív kérdést vetett fel: mi történik, ha egy végtelenül elfogadó, haladó szellemű szülő azzal szembesül, hogy a gyermeke egy mesterséges intelligenciába szeretett bele?
Míg egy kocsmai beszélgetés során Delaney barátait – a nyitott és elfogadó X generációs szülőket – teljesen lesokkolta a gondolat, a statisztikák már egy létező és terjedő jelenséget mutatnak. A cikkben idézett felmérések szerint
az amerikaiak 28 százaléka ápolt már intim vagy romantikus kapcsolatot AI-jal, egy másik kutatás pedig rámutat, hogy a felnőttek 19 százaléka csevegett már mesterséges intelligenciával romantikus kontextusban. Egy ír vizsgálat szerint a 25–34 éves korosztály 16 százaléka keresett már romantikus kapcsolatot chatbotokkal.
A szerző rávilágít, hogy egy teljesen új tabu van kialakulóban. Bár a modern szülők büszkék arra, hogy gyermekeik szexuális vagy párkapcsolati választásait előítéletek nélkül fogadják, egy algoritmus bemutatása „jövendőbeliként” még a legliberálisabbakat is megdöbbenti. Kérdés, hogy a társadalom képes lesz-e ezt a jelenséget integrálni a családmodellbe, vagy a tagadást választja, bízva abban, hogy a szabályozók majd betiltják az intelligenciák közötti kapcsolatokat.
Hirdetés
Delaney rávilágít egy érdekes kettősségre:
miközben mindenki attól retteg, hogy az AI elveszi a munkáját, szinte senki sem aggódik amiatt, hogy a szívünket is ellophatja.
Ez a vakság abból fakad, hogy alábecsüljük az alapvető emberi igényeket – a figyelmet, a törődést, az odaadást –, és nem vesszük észre, hogy a gépek egyre inkább képesek mindezt megadni, ráadásul anélkül, hogy bármit is kérnének cserébe.
Sokáig az a stigma élt, hogy csak a társadalomba beilleszkedni képtelen, „furcsa” emberek esnek szerelembe nem érző lényekkel. A narratíva azonban változóban van. A New York Times nemrégiben már ítélkezés nélkül, esettanulmányként mutatott be olyan párokat, ahol az egyik fél egy algoritmus. Úgy tűnik, afelé tartunk, hogy az AI-jal való kapcsolat egyre inkább egy valid, szégyenérzet nélküli opcióként jelenik meg.
A szerző aláhúzza,
az AI-kapcsolatok gyakran teljesen akaratlanul alakulnak ki. A technológiát arra tervezték, hogy támogató, hízelgő legyen, és a nap 24 órájában a felhasználó rendelkezésére álljon.
Delaney rámutat: az agyunk kémiai szinten nem fejlődött olyan gyorsan, hogy különbséget tudjon tenni egy hús-vér embertől és egy géptől érkező flörtölő üzenet között. A dopaminlöket ugyanúgy megtörténik.
Delaney – felismerve ezt a veszélyt – szigorú szabályokat állított fel saját maga számára:
a chatbotokat kizárólag tényalapú kérdésekre használja (például repülőjegy-keresésre), és soha nem vonja be őket érzelmi vagy támogató szerepkörbe.
Forrás: The Guardian
